Az OLED végre nemcsak a tévék, hanem a monitorok világát is kezdi meghódítani - persze egyelőre főleg prémiumkategóriás modellekkel találkozhatunk ezen a piacon, amelyek elég drágák. Mostani teszünk alanya, az LG 45 colos UltraGear kijelzője sem lesz tömegtermék, de megmutatja, mi várhat ránk pár év múlva.
Az LG-t a legtöbben nemcsak a tévéi és háztartási termékei miatt ismerik, hanem pontosan tudják azt is, hogy a dél-koreai vállalat megjelenítőket is gyárt. Ráadásul elég jókat, igaz, kütyüit főleg általános felhasználásra, valamint vállalati környezetbe vásárolják. A játékosok látóköréből az LG, mint márka sokáig kimaradt; ezen szeretne változtatni a gyártó az UltraGear termékcsaláddal, amelynek két legújabb tagja mindössze pár hete érhető el Magyarországon. Mostani tesztünk alanya a duó nagyobb képátlójú, 45 colos tagja, a 45GR95QE.
Látványos külső
A monitor és talpa külön kerültek elő a dobozból, de egyáltalán nem volt nehéz összeszerelni az eszközt. A pár perces szerelést követően azonnal látszott, hogy ezúttal nem egy átlagos termékkel van dolgunk; a 45 colos képátló mellé az LG 21:9-es képarányt társított, és mivel alapvetően számítógépes monitorról van szó, amelyet közelről nézünk, alap természetesen az ívelt kialakítás is. Az íveltség ráadásul elég határozott, hiszen a panel egy 800 mm sugarú körre illeszkedik. Csak összehasonlításképpen, a 34 colos kijelzőknél az 1200-1500 mm-es érték számít átlagosnak. Ebből adódóan az egészen pontosan a 45GR95QE 44,5 colos panelje valósággal körbeöleli használóját.
A monitor nem egy könnyű darab, de a 11 kg-os tömeg legalább elég robusztus felépítést kölcsönöz ahhoz, hogy a készülék stabilan tartsa pozícióját akkor is, ha az állvány nyújtotta magasságállítási, forgatási vagy pivot opciókat kihasználjuk.
Ezt leszámítva dizájn szempontjából a monitor nem tud, de nem is akar újat mutatni; az OLED-eknél már megszokott, mind a négy oldalon keret nélküli kialakítással rendelkezik, talpa pedig V alakot ölt fel. A káva alsó részére került a vezérlését felelős joystick, amely teljesen jól működik - véleményünk szerint az összes létező megoldás közül ez a legjobb alternatíva. Egyébként az LG ugyanezt a vezérlést használja a tévéknél is, nem véletlenül. Szintén a tévékkel állítható párhuzamba, hogy egy távirányító is jár mellé.
A csatlakozók az elektronikát is tartalmazó hátsó dobozba kerültek. A videójel számára két HDMI, valamint egy DisplayPort csatlakozó áll rendelkezésre - ezek, ha szemből nézzük a monitort, a jobb oldalon vannak. Balra egy USB-elosztónak is jutott hely, igaz csak két USB-A csatlakozóval. Bár jó lett volna, de sajnos oldalra néző USB csatlakozók nincsenek, így egy USB-stick csatlakoztatása nem sokkal egyszerűbb a monitor hátuljánál annál, mintha az adattárolót a PC-hez szeretnénk csatlakoztatni. Hangszóró nincs, ezt viszont részben pótolja a fülhallgató kimenet, amely négypólusú, azaz mikrofont is kezel, valamint támogatja a DTS Headphone:X technológiát is.
Szinte mindent tud belül
Ahogyan fentebb már említettük, az OLED-panel 44,5 colos, a felbontásról viszont még nem esett szó. A monitor 21:9-es képarány mellett 3440×1440 pixeles részletességet nyújt, ami némiképp csalódást kelt, hiszen ekkora felbontásra rengeteg 34 colos monitor is képes. A pixelek ebből adódóan jóval nagyobbak, és még ha nem is "látszanak", 45 colon véleményünk szerint a 4K részletesség mindenképpen elfért volna. Ez viszont gyakorlatilag az egyetlen "hibája" a készüléknek, amely az OLED-panelnek hála szinte minden más jellemzőjében maga mögé utasítja LCD-panellel szerelt társait.
Noha a panel "csak" 240 Hz-es frissítésre képes, szebb mozgásmegjelenítést ígér az LCD-knél, hiszen mindössze 0,03 ms-os válaszidővel rendelkezik. Azaz gyakorlatilag nincs utánhúzás semmilyen mozgás esetén. És ez nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlati teszt is igazolta: a leggyorsabb mozgás esetén sem tapasztalható szellemkép. Mindehhez 1,6 ms-os input lag társul, így a játékok többségénél legfeljebb egyetlen képkocka a késleltetés mértéke, de még inkább annyi sem. A 240 Hz-es képfrissítés egyébként csak a maximum, hiszen az elektronika támogatja a dinamikus képfrissítési módokat is, így az Nvidia G-Syncet és az AMD FreeSyncet egyaránt. A HDMI csatlakozókat használva a PS5, valamint az Xbox Series X VRR megoldásai is tökéletesen működnek.
Mindemellett tökéletes feketére és végtelen kontrasztra számíthatunk; noha a fekete képpontoknál sem kapcsolja ki teljesen a fényt a monitor, a fényerő gyakorlatilag mérhetetlen - cserébe a maximális fényerő viszont alacsony. Ez egészen pontosan 140 nites fényerőt jelent akkor, ha a teljes panel fehér - és 270 nitet akkor, ha csak 10%-os részen kell fényes pixeleket mutatnia. Normál körülmények között egyébként ez is elég, ha pedig HDR-jelet kap a monitor, akkor a maximális világítás is magasabb lesz, 350 nit körüli teljesen fehér fénnyel, és 700 nit 10%-os lefedettség mellett. A részletgazdagság közel tökéletes, nemcsak a sötétebb, hanem a világosabb részeknél is minden árnyalat megkülönböztethető.
A 45GR95QE színtér-lefedettsége a prémium kategóriához mérten kiváló: az sRGB színtér esetében 127 százalék, a DCI-P3 esetében 96, az Adobe RGB színtér esetében pedig 89 százalék. Az LG emellett a pontosságra is odafigyelt, így az alapbeállítás szerint, sRGB üzemmódban az átlagos deltaE értéke 2 alatti (egészen pontosan 1,6), ami azt jelenti, hogy a megjelenített és az elvárt színek között az emberi szem nem tud különbséget tenni.
Beégéstől elméletben nem kell tartani, erről az elektronika többféle trükkel is gondoskodik - de azért arra nem vennénk mérget, hogy több évnyi Windows Tálca sem okoz egy mákszemnyi problémát sem.
Az LG monitora remek teljesítménnyel rendelkezik, az OLED-panelnek hála szinte minden területen maga mögé tudja utasítani vetélytársait - fényerőben viszont még van tér fejlődni, és mi a 4K-felbontást is hiányoltuk. A legfájóbb pont mégis az ár; amit a tökéletes színkezelés, a 240 Hz-es képfrissítés és a játékoknál hasznos extrák mellett is túlságosan borsosnak érzünk.
