Hirdetés

Ma temetik a Windows 7-et: emlékezzünk rá szépen!

|

2020. január 14-ével a Microsoft megszünteti a Windows 7 hivatalos támogatását, tehát tulajdonképpen máig élt a rendszer. Összefoglaltuk, mit hozott, mit tudott és hogyan távozik.

Hirdetés

A Windows 7 támogatásának és frissítéseinek megszűnésével nem csak egy jól ismert operációs rendszer köszön el, hanem bizonyos tekintetben egy korszak is. Amikor a Windows 7 hivatalosan megjelent 2009. október 22-én, még teljesen más világba érkezett, mint ami most van körülöttünk. Ugyan néhány éve már megjelentek az okostelefonok, de még nem számítottak mindenhatónak, a mai értelemben vett tabletek még nem is léteztek. Ugyanígy nem láttuk jönni a szétszedhető vagy áthajtogatható laptop-tablet hibrideket, az érintőkijelzős laptopokat, vagy épp a mai szinten elterjedt mobil adathálózatokat. Akkoriban tehát egy új és népszerű PC-s operációs rendszer érkezése nagyjából azt jelentette, hogy megjött a számítástechnika szoftveres ura, az otthoni és céges számítógépek központi eleme. Szóval talán az utolsó "régisulis" Microsoft oprendszertől búcsúzunk ma azzal, hogy felelevenítjük, honnan jött, miben hozott újat és hogyan adta meg lassan magát az elmúlásnak.

Hirdetés

Egyszer fent, egyszer lent

A fene tudja, mennyire volt kőbe vésve, de valamiért úgy alakult, hogy a Microsoft 2009-re beleragadt egy furcsa szeretem-gyűlölöm ciklusba. A redmondi vállalat által kiadott operációs rendszerek megítélése szinte szinuszosan követte egymást, ha az egyiket megkedvelte a felhasználók többsége, a következő valahogy sosem tudott igazán nagyot durranni. 2009. október 22-én, a Windows 7 pályafutásának első napján úgy állt a helyzet, hogy a világ windowsos többsége még mindig a 2001-ben kiadott XP-t futtatta a gépein, az öt évvel később érkezett Vista azonban nehezen talált utat az emberek szívéhez.

A közmegegyezés szerint az XP-ben valahogy sikerült minden arányt jól eltalálni, a rendszer nem zabálta vészesen az erőforrásokat, barátságos kinézettel bírt, és igazából mindent futtatott, amire csak szükség volt akkoriban. Ehhez képest a Vistát sokan csak a kötelező újabb pénzlehúzásnak tartották, az elődjénél jóval körülményesebb rendszerre nehezen - és kevesen - váltottak. Szóval a Microsoftnak nem is az előző, hanem a kettővel azelőtti saját rendszerének sikerét kellett igazából túlszárnyalnia.

Ugyan a Windows 7 térnyerése is lassan indult, azért rendelkezett azokkal az előnyökkel, amelyek lassan meggyőzték a vásárlókat. A kissé fapados XP-kinézet után az új rendszer Aero Glass felülete, sokkal légiesebb kialakítása már dizájn terén is azt sugallta, hogy stílusos, de könnyed rendszerről van szó, és ez egy fontos üzenet volt a lomha Vista után. Ezen kívül megjelent jó pár olyan funkció, ami jóval kényelmesebbé tette a használatot és már egy új évtizedet jelzett előre. Ilyen volt például az XP hálózatkezelésénél jóval egyszerűbben érthető és kezelhető HomeGroups, a kiadás napján érkező 64-bites változat (ami ugyan XP-hez is készült, de csak később érkezett és nem támogatták még olyan látványosan), valamint egy rakás biztonsági funkció, például a "Megbízható számítógép" koncepció bevezetése vagy a Service Pack 2-vel alapértelmezetté váló Windows Tűzfal.

Admin módot csak óvatosan!

Bár a Vistában is megjelent, a Windows 7-ben már teljesen egyszerűen érthetőre faragták a röviden UAC névre hallgató funkciót, azaz a Felhasználói fiókok védelmét. Ezt ugyan elsőre szokni kellett, de lássuk be, az egységsugarú felhasználót sokkal jobban védte ez a módszer, mint az, ha az XP alatt úgy döntött az illető, hogy simán mindent rendszergazdai jogosultsággal futtat alapból. Akkoriban jóval több olyan esetre emlékezhetünk, amikor a szomszéd, a kolléga, vagy az utca random embere arról panaszkodott, hogy elindított valami szoftvert, ami tönkrevágta a gépét csak azért, mert admin jogosultsággal futott.

Az UAC rendszert tehát a Vistában vezették be, de a Windows 7 idejére már le tudták sorjázni a nehézkesen működő vagy kevésbé kezelhető részeket, és ezzel már az új rendszer aratta le a babérokat. Szintén a Vistában vezették be a Windows új grafikus meghajtókra alapuló rendszerét, de a Windows 7 érkezésére jutottak el már többen odáig, hogy kompatibilis eszközökre cseréljék a többé nem támogatott hardverelemeiket. Szóval valahol a rideg és gyakran "nemszeretem" Vista érdeme is volt az, hogy a Windows 7 már a megjelenése napján minden elemét tekintve egyben volt.

Az első támadás

A Microsoft egyrészt elhatározta, hogy onnantól nem vár öt évet egy új rendszerverzió megjelenésére, ráadásul épp a Windows 7 megjelenését követően érkezett meg először az iPad, majd annak nyomán egy rakás érintőkijelzős, hordozható tablet. Márpedig a redmondiak nem akartak lemaradni, és úgy döntöttek, az érintős kezeléshez új kezelőfelület is dukál, ezért mindössze három évvel a Windows 7 startja után máris piacon volt a Windows 8, ami elődjéhez képest nem tartotta meg a régóta ismert, és legfeljebb csak folyamatosan modernizált Start menüre, desktopra és ablakban futtatott szoftverekre épülő modellt. Ehelyett arcba vágtak mindenkit a Metro kódnevű új felülettel, amit az egyszerűbb érintőkijelzős kezelésre terveztek, csak épp volt vele egy kis bökkenő.

Egyrészt a Microsoftnak nem igazán sikerült betörnie a tabletpiacra, ezt villámgyorsan leosztotta maga között az iOS és az Android. Ugyan mentőövként megérkeztek a laptop-tablet hibridek, de ezek tablet módjait jóval kevesebben használták ki, mint ahogy ezt a szoftvercég várta. Ellenben az összes hagyományos desktop júzer szembetalálta magát egy addigi hagyományoktól teljesen elrugaszkodott, nehézkesen érthető, az addigi szoftvereket is furcsán futtató csempés felülettel, amiről hiába rebesgette azt Microsoft, hogy milyen szép, ha a felhasználó annyit látott benne, hogy nem áll a kezére, felesleges, meg hát... nem is szép. Épp ezért a Windows 7 pozícióját szinte egyáltalán nem rengette meg az utód érkezése, és még az sem változtatott ezen sokat, amikor a hibákat látva, tűzoltásként gyorsan kiadták a régi desktopra könnyebben visszaváltani képes 8.1 verziót.

Az utolsó régi vágású úriember

Azt, hogy a Windows 7 egy letűnő kor utolsó igazi operációs rendszere, sokan talán csak akkor veszik észre, ha több évnyi Windows 10 használat után visszatérnek hozzá mondjuk a szülők öregedő gépén vagy egy előző laptopjukat bekapcsolva. Ez volt az a rendszer, amin a Pasziánsz még egy egyszerű, ablakban futtatott kis játékocska volt, nem egy internetről frissített, napi és alkalmi játékmódokkal és videós hirdetésekkel tarkított modern szörnyedék. A Windows 7-ben eleve szinte nem voltak internetről táplálkozó hirdetések és egyéb beszivárgó tartalmak, a Windows 10-nél már folyamatosan kiabál nekünk, miért kell kipróbálnunk az Office 365-öt, a bővített OneDrive tárhelyet vagy épp a Minecraftot.

Az automatikus rendszerfrissítések ugyan a Windows 7-ben is jelen voltak, de ezeket lehetőségünk volt kikapcsolni - ez ugyan biztonsági szempontból némelyest túlhaladott megoldás, de lássuk be, a Windows 10 néha túl korán kiadott, bugokkal tarkított frissítéseinek idején sokan gondolnak erre is nosztalgiával. A Windows 7 azt sem szabta meg, hogy csak Microsoft fiókkal jelentkezhettünk be, sőt csak lokális fiókokat használhattunk, és bloatware-rel se tömték tele, míg a Windows 10-ben induláskor ott figyelt a Candy Crush és egyéb csodák.

A 10-es versenyző lassú de biztos győzelme

A Windows 7 népszerűsége pontosan ugyanazt a helyzetet eredményezte a Microsoftnál, mint amit már sok esetben megtapasztalhatott korábbi windowsokkal, de akár Office kiadásokkal is. Amikor a Windows 10 megjelent, az emberek többsége egyszerűen nem érezte szükségét annak, hogy váltson, kezdetben mindent tudtak futtatni ugyanúgy a megszokott rendszerükön, aminek addigra kiismerték minden funkcióját és rigolyáját, személyre szabták és belakták. Szóval a Windows 10 legnagyobb versenytársa nem valamilyen más cég rendszere, hanem korábbi önmaga volt.

Az átállás lassú folyamatát egyrészt az indította el, hogy a PC-piacon egyre csökkent az asztali gépek szerepe, viszont egyre nagyobb részt szakítottak az olcsó, könnyen elérhető és persze hordozható laptopok. Ezeket pedig sok esetben már előre telepített Windows 10-zel adták. Aztán volt egy olyan időszak is, amikor ingyenesen lehetett frissíteni korábbi jogtiszta Windowsról az újra, amit a költségekre figyelő júzerek egy része még gyorsan megtett a határidő lejárta előtt, és emellett az sem volt utolsó szempont, hogy a Windows 10 kialakítása már újra a 95-XP-7 verziókon átívelő klasszikus desktop kialakításhoz közeledett, a félresikerült csempéket a Start menü belsejébe száműzve (ahonnan gyaníthatóan sokan a telepítés utáni percekben kigyomlálják mindet).

Mára pedig a megváltozott informatikai környezet kitermelt egy csomó olyan felhasználót, aki már nem ragaszkodik olyan mereven évekig vagy évtizedekig ugyanahhoz a rendszerhez, hiszen megszokta, hogy a telefonján Android, a tabletén iOS fut, sőt a világ egyre nagyobb részén a Chromebook a pehelysúlyú webes rendszerek lehetőségét is megvillantotta, tehát az utolsó időszakban azért már látszott, hogy egyre többen engednek a Windows 10 csábításának. Ráadásul a legújabb rendszer pont azt ígéri mindenkinek, hogy ez az utolsó, innen nem frissítgetünk teljes egészében. Mármint persze jönnek az új kiadások, patchek és csomagok, de aki egyszer megvette a Windows 10-et, az számíthat arra, hogy ez a rendszer már Windows 10 is marad az újdonságok érkezésével együtt is.

Szóval szép volt a Windows 7 bő tíz éve, de mostanában már tényleg látható, hogy a legtöbben beadták a derekukat és váltottak. Különféle statisztikák szerint a Windows alapú, aktívan használt konzumer PC-k száma valahol 1,2 milliárd környékén lehet világszerte, és ebből már csak nagyjából 200 millión a Windows 10-nél régebbi oprendszer. No meg azért ez a 200 millió (amiből viszonylag elenyésző arányú linuxot azért levehetünk) fog még gondot okozni a közeljövőben, hiszen ezek azok a gépek, amelyek a támogatás és frissítések elapadása után egyre nagyobb veszélyeknek lesznek kitéve az internetről érkező veszélyekkel, hackerekkel és egyéb randaságokkal szemben, és esélyesen ezek a gépek válnak mindenféle spamek, zombihálózatok központjaivá is, amíg végleg el nem pihennek. Egy részük csak akkor hallgat el véglegesen, amikor a hardver elöregszik, mert tudjuk, milyen a Pató Pál jellegű felhasználó: ugyan, hiszen január 15-e van és még mindig működik a Windows 7-em, nem lesz itt semmi gond.

Mindenesetre most szépen emeljük kalapunkat, köszönjük az elmúlt évtizedet a Windows 7-nek, és a jövőbe tekintünk. Várjuk a kommentjeiteket is a témában, hiszen van miről beszélgetni. Ti használtátok a Windows 7-et? Elcsábultatok a 8 vagy 8.1 érkezésekor, vagy kitartottatok? És most, hogy a támogatásnak vége, váltottatok már? Ha igen, Windows 10-re vagy másra? Induljon a hozzászólások nosztalgiavonata!

Hirdetés
Ügyfélszolgálati változás!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.