Nem lehet minden évben a feje tetejére állítani a világot, ez teljesen egyértelmű. Hiába is várjuk az új mobiloktól vagy operációs rendszerektől, hogy forradalmi újdonságokat villantsanak, az elmúlt 4-5 évben máshová helyeződött a fókusz. A kutatás-fejlesztéssel foglalkozó részlegek nem akarják minden évben a nulláról kezdeni a munkát, miközben még messze nem aknázták ki az eszközökben rejlő potenciált. Ebből adódóan nagy dizájnváltásra leghamarabb 3-4 generációnként számíthat az ember, a köztes időben megjelenő modelleken, még ha egyértelműen tetten is érhető a fejlődés, nem fogják azonnal felnyomni azok pulzusát, akik szűk egy évvel korábban váltottak az akkori csúcskészülékre. Ez valahol szomorú, de a jelenlegi árazást elnézve egyszerre megnyugtató is, hiszen legalább nem kell évente új telefont vennünk.
Nincs ez másként a Samsung Galaxy Z Fold5-tel sem, ami bár több ponton is hozott előrelépést, ha egy laikus kezébe adjuk a tavalyi készülékkel együtt, nem biztos, hogy elsőre rávágja, melyik melyik. Még úgy sem, hogy már külsőre is látszik a különbség.
Kicsit más, mégis ugyanolyan
A Z Fold5 érezhetően vékonyabb lett elődjéhez képest: 15,8 mm helyett mindössze 13,4 mm vastag összehajtva, ami persze még mindig sokkal vaskosabb mondjuk egy iPhone-nál, de a készülék keskeny profiljának köszönhetően nagyon kényelmes egy kézben tartani. A méretcsökkenést nemcsak a hát elvékonyításával, hanem a zsanér cseréjével érték el: az új Flex Hinge-nek köszönhetően végre nincs hézag a kijelző két oldala közt, teljesen laposra hajtható a telefon. A gombok ugyanott találhatóak, a korábbi Gorilla Glass Victus Plus borítást viszont a 25%-kal strapabíróbb Victus 2 váltotta.
A zsanér nagyon stabilan fogja össze a készülék két oldalát, a kinyitás és összecsukás könnyű, a két oldal pedig halk, de annál kielégítőbb puffanással ér össze. A Z Fold5 is megkapta az IPX8-as minősítést, vagyis nem árt neki a vízbe merülés (legalábbis amíg nem sós tengervízről beszélünk), de a porba, homokba azért ne ejtsük le a strandon.
A készülék fogása azért is kényelmesebb, mert keskenyebb lett a ház. A külső, 6,2"-es panel emiatt meglehetősen szokatlan képaránnyal dolgozik. Az AMOLED kijelző felbontása 2316x904 pixel, vagyis több mint egy centivel karcsúbb, mint mondjuk a Pixel Fold külső kijelzője. A 48-120 Hz-es képfrissítés mellé magas fényerőt, élénk színeket és a felbontásnak köszönhetően nagyon éles képet kapunk, de ha nem csak fogyasztani akarjuk a tartalmat, akkor kompromisszumokat kell kötnünk. Fotózásnál és videózásnál remek szolgálatot tesz, és a közösségi felületeken is kényelmesen böngészhetünk, csak ne akarjunk kommentet írni. A billentyűzet kényelmetlenül össze van préselve, ezért ha egy hagyományos telefonról váltunk, gyakorlatilag teljesen újra kell tanulnunk a gépelést.
A készüléket kinyitva egy jól használható mini tabletet kapunk. A Dynamic AMOLED 2X néven emlegetett kijelző 2176 x 1812 pixeles felbontással dolgozik, 1-120 Hz-es dinamikus képfrissítéssel. Az új zsanér egy picit más ívben hajtja a kijelzőt, ennek következtében pedig a gyűrődés alig észrevehető még akkor is, ha csak a főképernyőt nézegetjük, de ha több alkalmazást használunk, multimédiás tartalmat fogyasztunk vagy játszunk a telefonon, esetleg fotózunk, egész biztosan nem fog feltűnni.
Szoftver és hardver teljes harmóniában
A táblagépes kialakításhoz végre az operációs rendszer is felnőtt: egyszerre akár 3 alkalmazást is megnyithatunk párhuzamosan (lebegő ablakos módban akár 5-öt is) és a megfelelő helyre mozgathatunk és forgathatunk a képernyőn, ennél több már fölöslegesen összenyomná az appokat, olvashatatlanná téve a szöveget. A kijelző két oldala közt nagyon könnyen mozgathatunk dolgokat, így például a bal oldalt megnyitott levelezésbe könnyedén bedobálhatjuk jobbról a képeket.
A szoftveres megoldások ráadásul még inkább kiemelik a mezőnyből a Galaxy Z Fold5-öt: a One UI remekül támogatja a Flex Mode-ot, és azonnal érzékeli, ha elkezdjük behajtani a kijelzőt. A kamera alkalmazás például azonnal osztott képernyős módba vált, így nagyban látjuk az elkészített fotóinkat, ha pedig elforgatjuk a telefont, a készülék rájön, hogy valószínűleg letámasztottuk egy asztalra, ezért aztán a kezelőfelületet is leválasztja az alsó panelre.
Hasonló a helyzet a multimédiás appoknál, a YouTube például minden kezelőgombot áthelyez és felnagyít, így evés vagy munka közben fél kézzel is könnyen kezelhető a felület, pörgethetjük a videókat, állíthatjuk a hangot vagy a fényerőt. A Galaxy Z Fold5 esetében érezhető, hogy a Samsung igyekezett feldolgozni az elmúlt évek tapasztalatait, és folyamatosan beépíteni azokat a szoftverbe: nincs még egy összehajtható telefon, ami ennyi trükkel rendelkezne, ilyen szinten összhangban lenne hardver és szoftver.
Kamerából jó lesz a tavalyi
Jó lenne a kamerarendszerről is részletesen beszélni, de az a helyzet, hogy tavalyhoz képest mindössze annyi változott, hogy a vaku pár centivel arrébb került. Hátul ugyanaz a trió található
- 12 MP ultraszéles, rekeszérték: f/2.2, pixelméret: 1.12μm, látószög: 123 fok
- 50 MP széleslátó dual-pixel autofókusszal és optikai képstabilizátorral, rekeszérték: f/1.8, pixelméret: 1.0μm, látószög: 85 fok
- 10 MP telefotó, rekeszérték f/2.4, optikai képstabilizátor, pixelméret: 1.0μm, látószög: 36 fok, 3x optikai zoom
Nagyon örültünk volna, ha már a Galaxy S23 Ultra kamerarendszerét látjuk viszont ezért az árért, de az elvékonyított kasztniba csak komoly kompromisszumok árán lehetett volna belepréselni azokat a szenzorokat és lencséket.
Az előlapi 10 megapixeles szelfikamera továbbra is teszi a dolgát, a kijelzőbe süllyesztett belső szenzor viszont még mindig botrányos. A mindössze 4 megapixeles érzékelő mosott színeket, életlen képet produkál, márpedig munkához, konferenciahívásokhoz ezt fogjuk használni, és ha ilyenkor úgy nézünk ki a felvételen, mintha kaputelefonnal csatlakoztunk volna be a hívásba, ki fognak minket nevetni a túloldalon.
A legerősebb Samsung
Bár maga a kamerarendszer pixelre pontosan ugyanolyan maradt, a telefon fotós és videós teljesítménye valamelyest azért fejlődött, köszönhetően a megnövelt órajelű Qualcomm Snapdragon 8 Gen 2 chipnek, ami a legerősebb chip, mely valaha Samsung telefonba került. Ugyanez az SoC dolgozott az S23-as szériában is, ugyanakkor itt az extra helynek köszönhetően valamivel jobb a hőelvezetés, ami jótékony hatással van a teljesítményre. Ennek köszönhetően a különböző szintetikus teszteken a Z Fold5 rendre lepipálja a Galaxy S23 Ultrát, ugyanakkor hétköznapi használat során ez valószínűleg észrevehetetlen lesz hosszútávon is. Ezzel a hardverrel a kamera app is reszponzívabb, az éjszakai képekre sem kell annyit várni, gyorsabban dolgozik a képfeldolgozó és javító algoritmus. Akár 8K/30 fps videókat is készíthetünk, bár a 4K/60 fps-sel valószínűleg jobban járunk, hacsak nem akarunk extrém módon bezoomolni később.
Szintén jótékony hatással van az új chip az üzemidőre: bár az akkumulátor kapacitása a Z Fold4-hez hasonlóan 4400 mAh, a készülék valamivel jobban bírja, normál használat mellett nem kell izgulnunk amiatt, hogy kihúzza-e a nap végéig. 0-ról 50%-ra durván fél óra alatt tölt fel a készülék, de nagyon örülnénk, ha végre a Samsung is összekapná magát, és nem limitálná 25 W-ra a töltést. Nem feltétlenül kell a Redmi Note 12 Explorer nyomában loholni és 210 W-os adapterrel dolgozni, de vannak készülékek, amelyek vezeték nélkül is hozzák ennek a dupláját.
Hogy mennyi?!
Összességében elmondható, hogy a Samsung Galaxy Z Fold5 nem egy rossz készülék, sőt, megkockáztatom, hogy a legjobb összehajtható mobil jelenleg a piacon. Ennek azonban ára van: itthon a legkisebb, 256 GB-s tárhellyel szerelt modellt is 769 990 Ft-ért kínálják, míg az 1 TB-os változatért több mint 900 ezret kérnek. Egy ilyen árcímke láttán minimum felszalad az ember szemöldöke, miközben a Galaxy Z Fold5 tényleg csak egy iteratív frissítés. És ezért az árért továbbra sem fért bele az S Pen. Erre mondjuk valószínűleg az a magyarázat, hogy egyébként sincs helye a telefonban a stylusnak, de ha valaki szeretne egyet (márpedig a Fold5 hatalmas kijelzője szinte könyörög egy tollért), annak a 800 ezer forintos telefonja mellé még vennie kell 25-ért egy tollat, meg aztán 40-ért egy tokot, amibe bele is tudja azt pattintani.
Ha tehát valaki tavaly már lecsapott egy Galaxy Z Fold4-re, annak nem lesz könnyű megindokolni, hogy miért is van szüksége erre a kiadásra. Ez a modell határozottan nem nekik szól, hanem azoknak, akik eddig ódzkodtak az összehajtható telefonoktól, de mostanra elég kiforrottnak érzik a technológiát. És ez a modell már tényleg az, a korábbi kiadások fényében viszont egyáltalán nem izgalmas. Talán majd a Z Fold6-tal kicsit merészebb lesz a Samsung. Kénytelen lesz, különben a konkurencia a fejére nő.
