Talán senki nem vitatkozik azzal, hogy az űrutazás egy csodálatos dolog, még akkor is, ha egyébként esetleg félünk attól a végtelentől, ahol nem vesz körül a Föld légköre és egy bonyolult rendszerekkel felszerelt járművön múlik az, hogy visszatérünk-e, avagy sem. Eddig azonban csakis a szerencsés és alkalmas (aka. tehetős) embereknek adatott meg az, hogy kikacsintsanak az űrbe. Habár a jelek szerint még hosszú-hosszú ideig nem fogunk eljutni oda, hogy egy Szeged-Budapest retúr áráért hulljon ránk a csillagpor, de a Virgin Galactic újabb lépést tett előre annak érdekében, hogy jelentősen csökkenjen az ára egy ilyen kalandnak, amit azonban továbbra sem tud az egyszeri dolgozó megfizetni. De tudományos jelentősége van a dolognak, meg maga az egész projekt is van annyira érdekes, hogy továbbra is beszéljünk róla.
A gizmodo néhány napja arról számolt be, hogy a Virgin Galactic által SpaceShipTwo (SS2) névre keresztelt űrjármű tesztjei tovább folytatódnak, sőt, saját rekordjait is megdöntötte eme remek szerkezet. Az SS2 a rakétahajtóműveinek 20 másodperces csúcsüzeme mellett 71.000 láb (18.000 méter) magasságban elérte a Mach 1.4-et, ezáltal mind magasságban, mind sebességben túlszárnyalta eddigi teljesítményét és kiderült, hogy a rendszerek és a külső hővédő burkolat is megállja a helyét. Mindezek mellett ez volt az első olyan repülés, melynél a Virgin Galactic főpilótája, Dave Mackay ült a kapitányi székben, miközben másodpilótaként a Scaled Composite tesztpilótája, Mark Stucky működött közre, aki az első két szuperszonikus repülési tesztnél pilótaként mókuskodott.
Már maga az a sajátos repülő szerkezet is megér egy misét, ami a magasba repítette az SS2-t, hiszen a dupla törzsű White Knight Two olyan, mintha frissen Photoshoppolták volna össze, pedig ez egy valós gép. A hordozó 46.000 lábig (11.700 méter) vitte magával az űrrepülőt, majd ezen a ponton leoldotta és kezdetét vette a saját üzem. A SpaceShipTwo 267kN-os tolóerőt biztosító hibrid rakétahajtóműve ezt követően lépett működésbe és repítette az előbb említett sebességgel és magasságba a szerkezetet. A repülés közben lehetőség nyílt az RCS (Reaction Control System) tesztelésére, mely akkor fontos, amikor a masina már az űrben van, hiszen ilyenkor a hagyományos kormányfelületek (csűrőlapok, magassági- és oldalkormány, féklap)teljes mértékben hatástalanok. Ekkor a tolóerő megfelelő irányításával lehet pályán maradni, illetve irányt változtatni, de ehhez az RCS-t optimalizálni szükséges, és bizony nem árt minél több adatot begyűjteni repülés közben.
A hővédelmi bevonat az első két repülés alatt nem úgy teljesített, ahogy azt elvárták volna tőle, ezért megváltoztatták, ám most az is megfelelőnek bizonyult, így mindenki elégedett lehet, legalábbis a mostani teszt eredményével. Sir Richard Branson (a Virgin alapítója és elnöke) a következőket mondta: "Nem is lehetnék boldogabb az újév indulásával kapcsolatban, hiszen minden darabja kezd összeállni a teljes űrutazás kezdetének. 2014 lesz az az év, amikor végre a természetes környezetébe juttatjuk a mi gyönyörű űrhajónkat..."
Dave Mackay pedig úgy nyilatkozott, hogy a repülés egy "valóra vált álom" volt. Nem mellesleg egyébként ő lesz a pilóta akkor is, amikor az első kereskedelmi járaton Sir Richard Branson és családja lesznek az utasok. "Láttam az SS2-t, amint az évek során azzá fejlődött, ami több embernek nyitja meg az űrt, mint ezelőtt bármi. Ennek irányítója lenni és repülni vele amikor begyulladnak a rakéták, valami olyasmi, amit soha nem fogok elfelejteni. Briliánsan repült", mondta Mackay, aki természetesen nőneműként gondol az SS2-re, hiszen minden repülő szerkezet egy hölgy.
