Maga a magnetorezisztencia természetesen nem újdonság - ez mindössze annyit jelent, hogy egy anyag ellenállása külső mágneses tér hatására megváltozik. A jelenséget már 150 évvel ezelőtt leírta Lord Kelvin, aki észrevette, hogy a vas és a nikkel ellenállása a külső mágneses tér irányától függően más és más. Ez viszonylag gyenge hatás, általában maximum pár százalék eltérést jelent, ennek ellenére sok, igen fontos felfedezéshez vezetett - többek közt ez teszi lehetővé, hogy lemezekre írjunk, vagy olvassuk azokat.
Egymástól függetlenül kezdte meg a két kutató az óriás magnetorezisztens anyagokkal (GMR) való kísérletezést. Olyan anyagokkal, anyag-összeállításokkal foglalkoztak, amelyek a magnetorezisztencia jelenségére sokkal érzékenyebbek. A pár százalékot vas- és krómrétegekkel sikerült 50%-ra feltornászni - ezt az addig ismeretlen jelenséget nevezték el óriás magnetorezisztenciának.
A jelenséget itt nem magyaráznánk meg, de akit érdekel, a Svéd Királyi Akadémia Fizikai Kara által kiadott összegzésben elolvashatja - ezt itt tekinthetik meg. (Vigyázat, nagyméretű PDF!)
Bár az óriás magnetorezisztenciát még csak 20 éve fedezték fel, számtalan alkalmazása van - például a háttértárak olvasófejei is ez alapján működnek. Az érzékenyebb fej kisebb bitméretet engedélyez, ennek következtében egy adott fizikai helyre több információt lehet zsúfolni, ha GMR-fejjel olvasunk.
Kijelenthetjük tehát: számítógéphasználók milliói áldják Fert és Grünberg nevét.
