GIMP-trükkök II. – Polár- és infraszűrő

Korábban már volt szó a pendrive-on hordozható (Portable) GIMP-ről. Ez a telepítést nem igénylő, bármilyen mappából futtatható, mindössze 35 megabájtot elfoglaló képszerkesztő program kísérletezésre csábítja az embert. A most bemutatott két trükk olyan effektusokat szimulál, amelyeket a hagyományos fényképezésben a kamera objektívje elé helyezett üvegszűrővel értek el. Persze minden trükk a Windows vagy Linux alatt futó „rendes", telepítős GIMP-ben is működik.

A polárszűrő

A polárszűrő olyan optikai eszköz, amely csak egy bizonyos irányú rezgési síkkal rendelkező fényhullámokat ereszt át. E különleges fizikai tulajdonságát sajátos mikroszerkezetének köszönheti. Természetes környezetünkben a tárgyakról visszaverődő fények egy része vagy például az égbolt fénye is polarizált, ám az egészséges emberi szem ezt nem érzékeli, ahogy a fényképezőgép sem. Polárszűrőn keresztül nézve a világot sajátos optikai jelenségeket tapasztalhatunk. Például a növények zöld leveleinek színe teltebb lesz, egyes tárgyakon meggyengül vagy egészen eltűnik a csillogó tükröződés, belátunk a víztükör alá stb. A szűrő hatása a fényviszonyoktól és a szűrő állásszögétől is függ. A fényképészetben használt polárszűrőket forgatható foglalattal készítik, hogy a legkedvezőbb helyzetbe lehessen forgatni őket.

Az átlag turistafotós számára a polárszűrő leghasznosabb tulajdonsága, hogy általa sötétebb, mélyebb lesz az ég kékje, s ha fehér felhők úsznak az égbolton, azok különösen szépen, kontrasztosan jelennek meg a képen. A hatás akkor a legerőteljesebb, ha a napfény oldalról, a fényképezőgép irányára merőlegesen érkezik. Napirányban, vagy annak háttal alig van valami különbség a polárszűrős és a szűrő nélkül készített kép között.

Sokszor van, hogy utólag derül ki, jót tett volna a képnek a polárszűrő. Ez a szűrő semmilyen digitális módszerrel nem helyettesíthető, de az égbolt színére gyakorolt hatását szimulálni lehet GIMP-ben is. Főként olyan felvételek jöhetnek szóba, amelyeken az égbolt kékes ugyan, csak egy kissé fakó, vagy túl világos. Ezeken lehet a következő trükkel segíteni, de a reménytelenül szürke eget kékké varázsolni éppúgy nem tudjuk vele, ahogy az igazi polárszűrővel sem.

Kísérletezéshez ez a kép pont megfelelő

Mindenekelőtt nyissuk meg a képet, és a Réteg -› Réteg kétszerezése menüponttal kettőzzük meg a Background réteget. Feltételezzük, hogy eredetileg csak ebből az egy rétegből állt a kép, amit a Rétegek párbeszédablakban (‹Ctrl›+‹L› gombra jön elő) lehet ellenőrizni. A munkát a másolat rétegen fogjuk folytatni. Válasszuk a Kijelölés -› Szín szerint menüpontot, vagy a Területek kijelölése szín szerint eszközt az eszköztárból. Az Eszközbeállítások párbeszédpanelben (‹Shift›+‹Ctrl›+‹T›) kapcsoljuk be a Lágy szélek opciót, és állítsunk be hozzá kb. 2 pixeles sugarat. A Hasonló színek keresése részben a Küszöbszintet állítsuk 20-30 körüli értékre, aztán kattintsunk az égbolt kékjére. Ekkor a program kijelöli az égszínkék részeket a képen. Ha a Kijelölés -› Gyorsmaszk ki-be menüpontra kattintunk, vagy megnyomjuk a ‹Shift›+‹Q›-t, akkor pirossal mutatja a kijelöletlen részeket.

Csak az ég kékjét választjuk ki

Lehet, hogy a kijelölés első próbálkozásra nem sikerül szépen. Ilyenkor két dolgot tehetünk. Az egyik, hogy a Kijelölés -› Megszüntetés menüvel visszavonjuk az egészet, majd más küszöbszintet választunk, és újra próbálkozunk. A másik, hogy bekapcsoljuk a gyorsmaszkot, fogjuk az ecsetet vagy a radírt, és átfestjük a problémás részeket. Ahol ki akarjuk jelölni az eget, ott a maszk legyen átlátszó. Azokat a részeket kell bepirosítani, amelyeket nem akarunk kijelölni. Lehet, hogy egyes részeken a maszk félig-meddig átlátszó, ami azt jelenti, hogy ott gyengébb lesz az effektus. Egyébként nem kell túlprecízkedni a dolgot, egy durva, elnagyolt maszk is elegendő.

A gyorsmaszk kikapcsolása után jöhet a sötétítés. Kattintsunk az Eszközök -› Színeszközök -› Árnyalat-telítettség menüpontra. A megjelenő párbeszédpanel felső részén ki lehet választani, hogy mely színekre hasson a korrekció. Elvben itt is választhattuk volna a kéket, de az ég kékje kicsit más, egyenetlen és textúrázott, ezért használunk inkább kijelölést, és itt a középen lévő Fő gombot választjuk. Az Árnyalat csúszkával módosítani lehet az ég színét, de most ezzel nem akarunk élni, ezért 0-n hagyjuk. A Fényerőt alaposan csökkentjük, a Telítettséget pedig megnöveljük egy kicsit. A csúszkákon a kívánatos korrekciónál többet állítsunk. Például, ha az árnyalatot 30-cal lenne jó csökkenteni, a telítettséget meg 10-zel növelni, akkor -40...-50-et és kb. +20-at állítsunk, majd nyomjunk OK-t.

A művelet után ‹Shift›+‹Ctrl›+‹A›-val szüntessük meg a kijelölést, és menjünk a Rétegek párbeszédpanelre. A felső, másolat réteg átlátszóságával tudunk visszavenni az iménti korrekció hatásából. Csökkentsük addig, amíg az összhatás kellemes nem lesz. Figyeljük meg, hogy nincsenek-e a képen zavaró maszatok, műtermékek. Ezeket egy lágy peremű radírral lehet most kiradírozni. Amikor minden kész, a Réteg -› Összefésülés lefelé menüponttal egyesítsük a két réteget, és mentsük el új néven alkotásunkat.

A cikk még folytatódik!