GIMP-trükkök VI. – Keretre vágva
A vágás talán az egyik legrégebbi és legalapvetőbb képmódosítás. A szakcikkek mégis igen kevés figyelmet szentelnek neki, talán mert első nekifutásra nagyon egyszerű dolognak tűnik – sőt talán feleslegesnek is.
Pedig a vágás nagyon hasznos eszköz a kompozíció megalkotásakor. Ha jobban meggondoljuk, már magának a felvételnek az elkészítése is egy vágás, hiszen a fotós egy keretbe helyezi a látvány egy darabját.
Csak az jut el a nézőhöz, ami a kereten belülre esik. Ami kívül marad, az a néző számára nem létezik, vagy legfeljebb csak sejthető, ha a kép utal rá. E keret miatt minden fotó szükségszerűen manipulált. A manipuláció lehet tudatos, kreatív alkotóeszköz: igen erőteljes képeket lehet alkotni vele. Érdekes, hogy a laikusok oly könnyen megfeledkeznek róla, hiszen elég feltűnő: ez a fénykép széle. És éppen a keret miatt nincs értelme arról vitatkozni, hogy a digitális képkidolgozás megrontja-e a fénykép nyers, tiszta és kérlelhetetlen hitelességét. A vágás miatt a föltétlen objektivitásban egyetlen fotónál sem lehet bízni.
A digitális technika révén a vágás valamivel kényelmesebb lett, mint a filmes labormunkában, de nem sokkal. A digitális módszer előnye az, hogy olcsón és gyorsan kísérletezhetünk többféle kivágással. Érdemes próbálkozni, mert néha egészen jellegtelennek tűnő képek is igen kifejezővé válhatnak egy jó vágásnak köszönhetően. Aztán a vágás arra is jó, hogy eltüntessük az apró bakikat a kép széleiről, például egy belógó csuklópántot vagy hadonászó kezet. Hobbifotósoknál gyakori hiba, hogy a kép kissé ferdére sikeredik. Ennek oka leggyakrabban a hibás kameratartás, valamint a gépváz elrántása az exponálógomb lenyomásakor. Különösen akkor zavaró, ha víztükör van a képen, hiszen a valóságban annak az a szokása, hogy vízszintes. Mostani példánk is egy ilyen „lejtős” kép, amelyet egy kicsit megjavítunk.
