Nemcsak az USB-kulcsok tárkapacitása és sebessége, hanem külső felépítése és dizájnja is rengeteget fejlődött az utóbbi időben, ami valamilyen titokzatos oknál fogva rendkívüli módon befolyásolja a vásárlókat. Ez a kialakult szokás roppant érdekes, hiszen az eszköz legtöbbször táskánk vagy zsebünk mélyében lapul, de legtöbben mégis úgy gondolják, hogy igenis számít, milyen dizájnos apróságot villantunk elő, ha használni akarjuk.
Természetesen az „apróság” szó átvitt értelemben értendő, hiszen a legtöbb pendrive egyáltalán nem apró. Főleg a most bemutatottak között van néhány darab, ami a tárkapacitás növelésével jól láthatóan meghízott. Legjobb példa a Corsair Flash Voyager, amely annyira kövér lett, hogy a gépház hátulján található USB-aljzatba nehezen dugható be, ha a szomszédos USB-kapuban már csatlakoztatva van egy másik eszköz – a fatálisnak nem nevezhető probléma a mellékelt hosszabbítóval kiküszöbölhető.
Színes, szagos, kristályos pendrive-ok... Eme
tesztünkben nem az ilyesmikről lesz szó.
A színes-szagos érát leszámítva az USB-kulcsok fejlesztésénél a használhatóság mellett a hordozhatóságra próbálnak nagy hangsúlyt fektetni, így egyre többször találkozunk olyan típusokkal, ahol a könnyen elveszthető kupak helyett a csatlakozósor bicskaszerűen nyitható, vagy egyenesen visszahúzható, -tolható. A kupak elvesztése mindig nagy szívfájdalommal jár, főleg egy olyan pendrive esetén, mint a Corsair Flash Voyager, ahol a kupak elhagyásával a por-, víz- és ütésállóság képességét is elveszítjük. Az OCZ-nél már van lehetőség az elveszett kupakok pótlására, de sajnos ezt a szolgáltatást csak az amerikai és kanadai vásárlók vehetik igénybe.
Luxus és sebesség
A 32- és 64 gigabájtos tárterület igazi áttörést jelent, ugyanis ennyivel indultak az SSD meghajtók is. Azt persze senki ne képzelje, hogy töredék áron SSD-nek megfelelő képességeket kap, mert ez nem így van. Olvasás esetén a 60 megabájt/másodperces USB 2.0 elméleti átviteli sebességnek körülbelül a fele érhető el a mai USB kulcsokkal, de írásnál általában még ennyivel sem számolhatunk. Például az OCZ Rally2-nél is promotált kétcsatornás technológiától sokan azt várták, hogy sokat lendít az írás sebességén, ám ez csak részben valósult meg, valójában csak a Turbo jelzéssel is ellátott Rally2 USB pendrive képes 30 megabájt fölé menni, ám ilyen típus értelemszerűen nem szerepelt a tesztünkben, mivel ebből a típusból a 16 gigabájtos a legnagyobb.
Tesztünk szereplői
Mivel az átviteli sebesség tekintetében jelen esetben nem lehet nagy áttörést elérni (sőt, nem is nőtt olyan ütemben, mint a tárkapacitás), a gyártók megcélozták a luxuskategóriát. Ennek folyományaként jelentek meg azok a típusok, amikkel elsősorban a hölgyeket próbálják megcélozni. Ezek az esztétikailag maximálisan precízen kidolgozott darabok gyakran ékszerként viselhetők. Hogy néhány példát említsunk: Philips Swarovski, TakeMS MEM-Drive Diamond, Dolce & Gabbana pendrive stb.
Teljesítmény és mérések
Két programmal is megmértük a pendrive-ok teljesítményét, hogy teljes képet kapjunk, mielőtt felállítjuk a végső sorrendet. A mérések során a lineáris írás és olvasás műveletét vizsgáltuk első körben, majd ezt követték a hozzáférési idők. Az értékelés során nagyobb súllyal estek latba a lineáris műveletek, mivel úgy gondoljuk, hogy ekkora tárhelyet nem néhány kilobájtos szöveges dokumentumok fognak kitölteni, hanem nagyméretű kép-, hang- és mozgóképállományok, amelyek mozgatása többnyire ilyen műveletekből áll.
Két további extra a ReadyBoost és a titkosítás támogatása, amelyek csak kis részt képviseltek a végső pontozás tekintetében. Ennek oka, hogy egyrészt kevesen használják, másrészt pedig a Vistában bemutatkozó technológia nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, illetve a titkosításból is csak kevesen profitálnak a mindennapokban.
Végeredmény és konklúzió
Nem meglepő, hogy egyes típusok között nincs nagy különbség, ami annak tudható be, hogy nagy valószínűséggel ezekben az egységekben egyforma flashmodulok dolgoznak. Jó példa erre a PQI és a Corsair egysége, amelyek nemcsak írási és olvasási sebességben hozták szinte tizedpontosságra ugyanazt az eredményt, hanem a hozzáféréssel kapcsolatos értékeik is kísértetiesen hasonlítanak egymásra.
Az eredmények a tesztméréseink alapján egyértelműek.
Az első helyen kiütéssel győzött a Kingston Data Traveler 150. A Tesztgyőztes cím nem csupán azért magától értetődő, mert ez a hardver diktálta a legeszméletlenebb tempót a tesztekben, amit a vetélytársak képtelenek voltak felülmúlni, hanem mert az ára is lehengerlő. Második helyezettet és Ajánlott díjat jelen tesztünkben nem osztanánk ki, aminek több oka van. Teljesítmény tekintetében például a Kingston nyomában szorosan lihegő, kitolható csatlakozósorral rendelkező és vékony rétegben gumírozott Verbatim Store ’n’ Go Executive nagy meglepetést okozott (hiszen a weboldalon feltüntetett értékek alapján sokkal alacsonyabb átviteli sebességre számítottunk, ezt azonban mindkét tesztprogram pozitívan megcáfolta), ámde a gyártó rendkívül drágán adja termékét (illetve a Store ’n’ Go Minit is), és mindemellett csak két év garanciát vállal rá. Ugyanígy az OCZ Rally2 is jól teljesített, de a magas vételár miatt szintén nem tudtunk számára díjat osztani.
Az ajánlás helyett inkább két különdíjat ítéltünk oda két különböző terméknek. A Legjobb felszereltség a Corsair Flash Voyager-nek jár, okkal, hiszen idestova öt éve töretlen népszerűségnek örvend a gumiba bújtatott kialakítás, így azok is bátran használhatják, akik (szándékosan vagy sem) nem kímélik hordozható adattárolójukat.
Végül a Dizájndíjat a 3 milliméter vékony alumínium házas PQI nyerte, amely formabontó megjelenésével próbálja a vásárlókat megfogni, de az ára sem rossz, egyetlen hátránya az írástesztben nyújtott alacsony teljesítmény. A szintén fémházas, letisztult eleganciájú Sandisk Extreme Cruzer Contour pendrive-ot csak egy hajszál választotta el ettől a díjtól, ráadásul ezen USB-kulcs esetében különösen nagy reménnyel vágtunk neki a tesztelésnek, ám a magas ár ellenére mutatott közepes teljesítménye miatt nem tudta felvenni a versenyt az élmezőnnyel.
