Amennyiben gyengébb fényviszonyok mellett fotózunk télen, inkább mellőzzük a vaku használatát, hisz ezáltal csak az előtér lenne megvilágítva, az viszont túlságosan is élesen. A nagyon éles kontraszt elveszi a motívum lényegét, és zavaró árnyékfoltok is keletkezhetnek az így készült képeken. Most olyan tippeket osztunk meg olvasóinkkal, amelyek segítségével problémás fényviszonyok mellett is optimális fotókat készíthetnek.
Fényviszonyok korrigálása
Az egyik legjátékosabb motívum az, amikor furcsa árnyékok vetülnek a fehér hóra kristálytiszta kék ég alatt. A mai digitális fényképezőgépek ugyan egész jól kezelik a havas felvételeket fél- vagy teljes automata módozatokban, de általában túl kevés fényt engednek be a napsugarakat rikítóan visszaverő hó miatt. Hasonlóan szemünk pupilláihoz, amikor azok összeszűkülnek az éles fény hatására, a blendét is szűkebbre húzza össze a kamera, illetve rövidebb záridőt fog alkalmazni a következő fotónál. Ha túlságosan sötét lett a kép, akkor készítsük el újra a fotót, viszont az EV-t, azaz az expozíciókorrektúrát vegyük igénybe, és fél vagy akár egy egész szinttel állítsuk feljebb az értéket.
Tájképek fotózásakor nem kell mindig feltétlenül elbújnunk a nap elől. Az ellenfényhatásnak is megvan a maga bája. Ez a fotó például úgy készült, hogy a nap épphogycsak kikandikált a fa ágai között. Egy nagy, azaz szűk blende eredménye a csillag formájú nap. Így a kép hűen visszaadja a táj hangulatát
Hangulatfelvételek kevés fénynél
Gyenge megvilágítású helyszíneken a legjobb fotókat hosszú záridővel, állványról lehet készíteni. Ha fényképezőgépünkön nincs erre megfelelő módozat, akkor helyezzük időzáras (félautomata) üzemmódba a készüléket, hogy az a blende méretétől függően számolja ki a záridőt. Lehetőleg egy közepes blendeméretet válasszunk (ez az érték attól függ, mi a legszűkebb blendeméret), és lehetőleg kicsi ISO-beállítást is használjunk, hogy a képzaj ne jelentsen problémát. Ha van a gépünkön többmezős fénymérés, azt érdemes bekapcsolni, hogy minden adatot láthassunk.
Ez az éjszakai felvétel viszonylag hosszabb záridővel készült, ráadásul állványról, nehogy elmosódjon a kép. Ennek köszönhetően nem is látszik a fotón, hogy felvétele közben szakadt a hó
A „fénycsíkok” kihasználása
A fényerőtől és készülékünktől függően a záridő akár 30 másodperc is lehet – ilyenkor a mozgó fényforrások fénycsíkokként látszanak. Ez érdekes motívum lehet amikor például egy forgalmasabb utcán fényképezünk. Viszont ha netalán égő gyertyákat fotóznánk, figyeljünk arra, hogy ne fújjon a szél, különben könnyen egy nagy fénypaca válhat az egyébként egyenes lángból.
Ez az adventi gyertyafényfelvétel egy sötétebb szobában, igen hosszú záridővel, állványról készült. A szoba egyetlen fényforrása ez a gyertyaköteg volt. Mivel a gyertyafény rendkívül éles, erős a környezet alulvilágítottsága, ezért kell +1-es expozíciókorrekciót alkalmaznunk
Vegyük figyelembe a mélyebb árnyékokat is!
Ahogy azt már említettük, fontos szerepet játszhatnak az éles kontrasztok, könnyen túlvilágított térhez vezethetnek egy-egy felvétel készítésekor. Ez legtöbbször akkor fordul elő, ha erősen süt a nap, fotózott témánk pedig árnyékban van. Ilyenkor kameránk természetesen a kevésbé megvilágított területeken méri a fényerősséget, amely gyenge lesz. Ennek eredményeképp a nem árnyékos, havas terület túl világos lesz – ilyenkor mondjuk, hogy „beégett” a fotó.
Ez egy igen egyszerű trükkel elkerülhető: amikor fényképezőgépünk éppen fényt mér a fotó készülte előtt, fordítsuk azt egy nem árnyékos területre. Így ugyan főmotívumunk egy kicsit alulvilágított lesz, de ezen könnyen javíthatunk egy kis digitális utómunkával, akár a legegyszerűbb fotómenedzser programokban is.
Ez egy másik hosszú záridős, állványos felvétel. Érdemes megnézni, milyen érdekes a szemben lévő ablakokból és az utcai világításból kevert fény a képen – az egyszerű bringa igazi szobor hatását kelti
