Izgalmas tapasztalatok és bökkenők
Érdemes rögtön azzal kezdenünk, hogy nagyon nem mindegy, milyen hűtést választasz a 13900K mellé. A platform ugyan megengedi, hogy léghűtéstől kezdve egyedi építésű folyadékhűtésig bármit bevethess, saját és mások tapasztalatai alapján érdemes mindjárt AiO folyadékhűtő-rendszerrel kezdeni. A 253 W-os boost-fogyasztási plafon önmagában sem kevés, ha pedig az alaplapi beállításokkal kvázi korlátlanná válik az energiafelhasználás, akkor szinte azonnal 100 Celsius fok körüli hőfokokkal szembesülhetsz. Ennek egyenes következménye a teljesítménycsökkenés, és egyébként sem ideális ezen a hőmérsékleten üzemeltetni a CPU-t hosszú távon. Gyors kiegészítés, hogy általános felhasználás (ebbe a játékok is beletartoznak) során nem kap ekkora terhelést a processzor, vígan ellesz az ideális hőmérsékleti tartományban, viszont az összes magot csúcson járató képi és videós renderelés során problémák lehetnek.
Rendben, de mik a megoldási javaslatok? Alapvetően két út vezethet a hőfokok kordában tartásához. Az egyik viszonylag könnyű: egy minimum 360-as, de inkább 420-as AiO-folyadékhűtés beszerzése gyógyír lehet. Bármelyiket is választanád, olvass utána a CPU-blokkal kapcsolatos adatoknak: mekkora a hőátadó felület, mi a pumpa sebessége, valamint a ventilátorok légszállítási adatai is meghatározók ebben a döntésben. Nem lesz olcsó, de ha megfelelő a hűtés, akkor nem kell többé "100" körüli számokat látnod a Celsius-skálán.
A másik út kétségtelenül izgalmasabb, és talán több időbeli ráfordítást és türelmet igényel. Hardveralapú változtatásokra nincs szükség, az ideális hőfoktartományt BIOS-ban található paraméterek állításával érheted el. Természetesen ez csak így leírva hangzik egyszerűnek, a konkrét művelet előtt érdemes internetes fórumokhoz csatlakoznod, hogy megismerhesd a teljes folyamatot. Némi kutakodással hamar rábukkanhatsz ezekre a leírásokra, melyek teljes alaplapcsaládokra vonatkozóan segítenek megérteni a beállításokat és azok hatásait. Az útmutatókban szó lesz az egyes magokhoz tartozó órajelszorzókról, az egyes órajelszintekhez társított feszültségszintekről és működési görbéről, valamint a tápellátási finomhangolásokról. Ha azonban ehhez mégsincs türelmed, netán nem szeretnéd ennyire érteni a platform működését, akkor sincs baj, csak légy alapos a konfiguráció főbb elemeinek megválasztása során.
Nem adják könnyen a 6 GHz-et
Egy kattintással beállítható, de a fentebb vázolt hőtermelési probléma miatt nagyon nehezen elérhető; ez a konklúzió a 6 GHz-es órajellel kapcsolatban. A Gigabyte Z690-es alaplap is megadná erre a lehetőséget, de ekkor olyan, automatikusan átállított és kezelt feszültségértékek aktiválódnak, amikkel a "throttling" jelenség azonnalivá válik. Jó eséllyel soha nem fogod látni a 6-os számot az órajel kezdőkaraktereként, és egyébként manuális beállításokkal, hozzáértés mellett is szinte lehetetlen stabilan hozni ezt az "extrém" maximumot. Ha azonban a CPU is úgy akarja, és van idő a próbálgatásokra, akkor a Z690 és a Z790 is megadja a kellő alapot, de nem biztos, hogy van értelme ennyit vesződni a kísérletezéssel - a sebességbeli növekmény tesztprogramokban sem lenne több 6-9 százaléknál.
A 13900KS esetében elméletileg semmilyen plusz felhasználói beavatkozásra nem lesz szükség a 6000 MHz-hez, de mint eddig, most is csupán egymagos terhelés esetében lesz ekkora az órajel. Többmagos használat során már szerényebb a frekvencia, úgyhogy a számok bűvöletéből inkább lépj át a reális felhasználás mezejére.
Lapkakészletes variációk tengerében
Azt senki sem mondhatja az Intelre és partnergyártóira, hogy szűkös alaplapkínálatot biztosít az új processzorok számára. Nemsokára négyféle, teljesítményre és szolgáltatásokra hangolt lapkakészlet lesz a piacon, de ahogy az lenni szokott, a Z-sorozatú típusokat igen drágán mérik. Sőt, egyre drágábban, egy kompromisszumoktól mentes Z790-es alaplap induló ára valahol 200 ezer Ft környékén van, és csak egy picivel jobb a helyzet a Z690-es elődöknél. A B660-ak között viszont ki lehet fogni több ajánlott vételt, különböző méretekben, tudással és tuningfunkciókkal ellátva.
Egyébként, ha a két Z-s lapka közötti különbségre vagy kíváncsi, akkor sok eltérést nem fogsz találni. A PCIe 4.0 sávok számának növelése és az USB 3.2 20 Gb/s szabvány szerinti portok támogatásának erősítése mellett a maximális memóriaórajel térhet még el, ám itt elvileg a gyártóknak lehetősége lenne a Z690-es példányoknál is engedélyezni a DDR5-7000 MHz+ frekvenciákat; egyelőre mégsem teszik. A 600-as sorozatú alaplapok felé billen a mérleg a Raptor Lake teljes értékű BIOS-támogatása miatt, innentől pedig igazából felhasználói preferencia és árcédula dönt. Az biztos, hogy ránézésre nehezen fogsz dönteni, elég, ha megnézed a tesztünkben használt alaplapot és annak ROG STRIX Z690-E Gaming WiFi néven futó elődjét.
Olykor feleslegesen erős
Röviden és tömören talán így lehetne jellemezni a Core i9-13900K-t, de természetesen azért ennél jóval árnyaltabb a kép. Tesztünkben kifejezetten arra voltunk kíváncsiak, hogy mekkora az előrelépés és a generációs differencia a két inteles csúcsmodell között, és ebben a tekintetben kicsit felemás az ítélet. Az sem érhet meglepetésként, hogy a több E-mag és a magasabb órajelek miatt a kellően párhuzamosított feladatvégzésekben tündököl a Raptor Lake zászlóshajó, de játékok esetében sok függ attól, hogy milyen videokártya üzemel mellette. Tesztkonfigurációnk RTX 2080Ti grafikus vezérlője kezd kevés lenni, 1440p feletti felbontáson a CPU amperkoktélokat szürcsölgetve figyeli, miképp küzd a GPU a számításokkal. Fordul a kocka, ha pl. egy RTX4090 kerül a két i9-es mellé, az olykor 4K-felbontáson is CPU-limites környezetet teremtő GeForce szörnyeteg jobban érezheti magát a magasabb nyers processzorórajelen. Cserébe a két komponens összfogyasztása legalább 1 kW-os tápegységet igényel, ami azért még okozhat fejtörést a gépépítés során.
Viszont, ha elfelejtjük az Alder Lake és a Raptor Lake viszonyát, és kizárólag az utóbbira koncentrálunk, akkor egy esetleges gépfejlesztés alkalmával igen jó irányba léphetünk, ha az újabb modellt választjuk. Mondjuk ezt úgy, hogy az LGA1700-as foglalatba már "csak" egy félgenerációs frissítés érkezik 2023-ban, ezt követően ismét új socketet vezet be az Intel. A Skylake-architektúrán alapuló Core-generációkról ajánlott és logikus váltási lehetőség a 13-as CPU-család, és bár a csúcsmodell fogyasztási jellemzői horrorisztikus szintet érhetnek el, a Ryzen 7000 ellenében még így is megfontolandó. A nap végén a platformváltás teljes költsége fog dönteni, az pedig mindkét oldalon súlyos összegeket igényel jelenleg. Nem szerepelt a tesztünkben, de látatlanban kijelenthetjük, hogy
a Raptor Lake-generáció legtutibb vétele egyelőre a Core i5-13600K,
amihez még mindig ott vannak a remek DDR4-es Z690-es alaplapok, vagy a hamarosan piacra kerülő B760-as újdonságok. Az i9-13900K pedig megmarad a maximalistáknak, akiknek soha semmi sem elég erős. Erre az igényre pedig bőségesen rászolgál a csúcsprocesszor, aminek kihajtása nemcsak tápegységet és hűtést, hanem némi szaktudást és elhivatottságot is igényel. Ha ezek megvannak benned, ez lesz a te új Core-barátod!
